2015. január 26., hétfő

Kiugrani tudatosan az akváriumból

                                     Mi a tudatosság?


A fajok fejlődése a Földön, volt az eszköz arra, hogy a tudatosság fejlődjön az anyagban. Az egyre növekvőbb komplexitású fórmák- egy kavicstól egy növényig, egy hangyától a madárig, az emlőstől az emberig- megengedték a tudatosság fejlődését új testekben, amelyek egyre több új és érdekes dolgokra voltak képesek.

Mi a tudatosság? Napjainkban nagyon elterjedt és modern kifejezéssé vált, de mindenkinél mást és mást jelent. Sok ember úgy gondolja,hogy tudatosnak lenni azt jelenti, hogy képes lenni lényegre törően gondolkodni. Számukra az agy és a tudatosság ugyanazt jelenti. Hogy növeljem a tudatosságom, szükségem van keményen gondolkodni. Ha az agysejtjeim túlhevülnek, az egy jó jel. Ha gondolkodom, létezem. Különös, hogy az atombomba és a chemtrails (vegyi csíkok) kitalálói nagyon fényes gondolkodók, csak nem igazán tudatos lények.

Most,hogy az emberiség a kihalás szélén áll, egy gyötrelmes bolygón, szükségem van a tudatosság szó pontosabb értelmezésének.
A perszonokrácia úgy értelmezi,mint éberségi szint minden létező valóságáról. Ahogy fejlődöm a tudatosságban, egyre éberebb leszek a valóságra. Ami a valóságot jelenti, a valódi érzékelését az univerzumnak, ami nincs eltorzítva a félelem által.

Tudtad,hogy az emberi lény nagyon kevés részét érzékeli annak a világnak, ami őt körülveszi?
Guliana Conforto fizikus szerint 0,5%-át érzékelem abból, ami létezik. Azok a gépezetek,amiket az emberi lények kitaláltak, hogy jobban halljanak, távolabb lássanak, finomabban szaglásszanak és ízleljenek, ezek korlátolt meghosszabbításai érzékelésüknek. Amióta cselekvéseimet erre az öt nem tökéletes érzékeimre alapozom, nagyon nehéz különbséget tennem a valós és a nem valós között. Ahogy elkezdek növekedni a tudatosságban, fokozatosan éberebb leszek a valóságról, mivel kevesebb csavarítás, torzitás éri észlelésemet.

Tudatosság és félelem

Az én valóság érzékelésem- a tudatosságom - ellentétesen arányos az én félelem szintemmel.
"Félelem?Nem, én nem. Én nem félek semmitől!"- ez egy megszokott válasz. Tudatában vagy annak,hogy a faj túlélése a halál félelmen alapszik?
A félelem és a tudatosság egyazon lipinkán ülnek. Amikor az egyik felmegy, a másik lekerül. Minél nagyobb a félelem, annál alacsonyabb a tudatossági szint egy adott időben.
Lebeghetek egy nagyon magass tudatossági szinten, amikor az erdőben meditálgatok, de amikor egy medve megjelenik, és a félelem feszültséget kelt bensőmben, az én tudatossági szintem lejön egy alacsonyabb szintre, amit úgy is hívhatunk, hogy fuss-az-életedért-vagy-maradj-helyben-kakilj-a- nadrágban.

Meglepő, az emberi lények a legtudatosabbak és a legfélősebb állatok a Földön. Az ők felsőbbrendű agyuk növeli a képességüket, hogy tudatosabbak legyenek,de ugyanakkor fokozzák képességüket, hogy előrevetítsék a bajt és a nem létező fenyegetéseket találnak ki. Általában, minél tudatosabbak, annál többet gondolkodnak és annál ijedtebbek lesznek.
  
Ami különleges, az emberi lényekkel kapcsolatba, az a szabad akarat jelenléte, egy jellemző amit már tanulmányoztunk az utobbi cikkben. (mi még nem - Orsi,fórditó). Szabad akarat az ami lehetővé teszi az emberi lényeknek, hogy valódi egyénekké (individumokká) válljanak, akik gondolkodnak, beszélnek és cselekednek együttműködve a belső hangukkal, még akkor is, ha ez ellentétet szül a többi emberi nyájjal szemben. 
A szabad akarat az, ami lehetővé teszi, hogy tudatosan válasszanak, hogy megtegyék azt, amit a belső hang mond, még akkor is, ha félnek. Ha megteszem azt amitől félek, automatikusan növeli tudatossági szintemet. 

A tudatosság,mint lift (felvonó)

A tudatosság hasonlítható egy lifthez. Minél magassabbra jutok, annál távolabb látok és annál jobban érzékelem a valóságot, ami körülvesz. Ahogy növekszik a tudatosságom, a testem magassabb frekvencián rezeg, ami lehetővé teszi, hogy "meglássak" dolgokat "magassabb" szintről, ami tágabb perspektívát nyújt. 

A tudatosság növekedésének mindig dupla hatása van. Először lehetővé teszi a magam-hogy ki vagyok én- és ami engem körülvesz igaz érzékelését. Utána létrehoz egy dinamikus és kreativ energiát, amely eljuttat a legmegfelelőbb cselekvéshez. Kölcsönös összefüggés van az érzékelésem és a cselekvésem között. Minél jobb az én valóság érzékelésem, annál pontosabbá válik a cselekvésem, és ez fórdítva is igaz. Ez lehetővé teszi a fejlődést és a határtalan tudatosság kibontakozását.

Végtelen számú frekvenciája van a tudatosságnak, de ezek hét külön szintre oszthatók, hasonlóan,mint egy épület, különböző szintekre.

1. Pince: este van és korom sötét. Nincsenek ablakok. Nem látok és nem hallok semmit.
2. Földszint: Sötétség van. Mivel a tető kinyúlik az ablak felett, csak a kinti talajt láthatom.
3. Első emelet: fél-világosság van, szürkület,mintha a nap nem kelt volna még fel. Láthatok virágokat,de a távolabbi látásomat egy fal megállítja.
4. Második emelet: Virrad. A nap sugarai kedik megvilágítani az eget. Láthatok fákat és egy dombot mögötte.
5. Harmadik emelet: Világosság. A nap felkelt.Az árnyékok kisebbek. Most belátok a domb mögé, ahol a birkák paréznak.
6. Negyedik emelet: Fény.A nap rásüt egy távolabbi folyóra. Az árnyékok szinte teljesen eltűntek.
7. Tető: Semmi sem rejti el a napot. Teljesen körbe látok és az árnyékok teljesen eltüntek. Egy fal sincs közelemben.

Minden pillanatban, amikor egy sajátos emeletein állok az épületemnek, megtapasztalok egy különleges tudatossági szintet. Nem tudok senkit meggyőzni arról, hogy ők amit az ők épületein kívül látnak az rossz, és hogy nekem igazam van. Ez meglátás kérdése. Amit valaki valósnak lát és érez, ugynúgy,mint ahogy amit én látok és érzek az valós számomra.
Amikor egyazon tudatossági szinten vagyok valaki mással, hasonló módon látjuk a dolgokat. Mosolygok és azt mondom: "Egy hullámhosszon vagyunk."

A tudatosság evolúciós krízise

Addig, amíg egy épület belsejében maradok, úgy viselkedem, mint egy hal az akváriumában. Az idők múlásával, az akvárium viz szintje rohamosan csökkent. A víz színe kezd zavaros zölddé vállni.Az étel kezd szűkössé vállni és a légzés is egyre nehezebb. A jövő sívárnak látszik! Addig, amíg nem szenvedek eleget, nem tevődnek fel a kérdések. Az óra mutató irányában úszkálnék egész héten. Minden hétvégén visszafelé irányt vennék.

Napjainkban tudatában vagyok annak,hogy az összes hal addig úszik körbe körbe, amíg meghal, hassal felfelé. Őket kidobják és fiatalabb halra cserélik. Mitől haltak meg? Félelembe és végkimerültségbe! Azzal töltik életüket, hogy távol tartsák magukat a nagy haltól, neki ütközve sokszor az akvárium falának. Napjainkban, a nagy halak undirítóra nőttek és egyre éhesebbek. Az élet az akváriumba annyira pokolivá vált, hogy én most arról álmodok, hogyan tudnék kiugrani az akváriumból.

A probléma az, hogy megvagyok rémülve attól,hogy megtegyem. Képes leszek lélegezni és enni? Egy ismeretlen ragadozó levadász? Ha kiugrok az akváriumból nincs garantált siker. Ez egy ugrás az ismeretlenbe.
Két dolog is bíztat - a végtelen szenvedés, és az a benyomás, hogy egy hatalmas zsák utca felé tartok.

Akkor fogom eldönteni,hogy kiugrok az akváriumból, amikor rájövök, hogy nem folytathatom a jelenlegi életstílusomat és nem is térhetek vissza egy hagyományos életstílusra sem. A régi szép idők már elmúltak! A régi trükkök már nem működnek. Szükségem van egy teljesen új megoldásra.
Egy nap amikor az élet körülményeim teljesen türhetetlenné vállnak, akkor végre eldöntöm, hogy kiugrok. Ekkor fedezem fel, hogy én nem vagyok hal és nincs is akvárium!



Amikor átelemzem, hogy is működik a természet, rájövök, hogy minden fejlődésnek mindig megvan a célja. Minden esetre, az egyik fajtól a másikig irányuló út, akkor jelenik meg, amikor a környezeti kondiciók kibírhatatlanná vállnak. Ez pontosan az a helyzet, amivel az emberiség jelenleg találkozik a Földön. 
A Homo Sapiens most tapasztalja a saját kipusztulását. Az összes állam korrupt. A bankrendszer csak a gazdagot szolgálja. A morális értékek omladoznak. A nagyon alapvető társadalmi szerkezetek összeomlanak, amíg a családi szokások darabokra hullanak. Utolsó dolog, amit tennem kell, hogy sírok. Itt az idő, hogy ünnepeljünk. Ez az. ahogy működik az evolúció. Soha nem megy visszafele!

A halaktól eltérően, az emberek álmodni tudnak. Ők tudatosan vágyakoznak a változásra és ehhez tartják cselekvésüket. Amikor tudatosítják, hogy az emberiség egy átmeneti faj, és ez a nagy változás ideje eljött, ők eldönthetik, hogy éljenek vele, és Perszonokráciák legyenek, vagy meghaljanak félelembe és kimerültségben, harcolva ellene. Te melyiket választod?

_________________________________________________________________________________
Perszonokrácia: az a személy, aki tudatos arról, hogy ő a legfelsőbb Teremtnő és úgy is viselkedik napjaiban.

Írta: Ghis és Mado 
Fórditotta : Orsi
Forrás: 
 https://personocracy.wordpress.com/2012/11/07/a-conscious-jump-out-of-the-fishbowl-part-1/
https://personocracy.wordpress.com/2012/11/10/a-conscious-jump-out-of-the-fishbowl-part-2/

Megjegyzés küldése