2016. június 22., szerda

Oktatás - az ügyefogyottság magas ára - 2. rész

Oktatás: a tökéletes "egérfogó"



2012 tavaszán Quebec utcáit nap mint nap 125,000 ideges tanuló özönlötte el, akik az egyetemi díjak szigorú emelése és a jövedelem arányos visszafizetési program (Rembursement Proportionnel au Revenu Program) ellen tüntettek. A média úgy festette le a diákokat, mint bátor lovagok vagy mint erőszakos gyilkosok, miközben, Charest, Quebec miniszterelnöke, kétféle módon lett bemutatva egyszerre - mint könyörtelen vezető és mint a közpénzek bölcs adminisztrátora.
A jó és a rossz fiúk folyton váltakoztak, de a média soha nem tárgyalta a krízis valódi okát. Azért, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, elemezzük át a nemzetközi képet a K-20 oktatási remdszerrről. (bölcsődétől doktorátusig).

Az elmúlt évtizedben, az iskoláztatás globalizációja felgyorsult, köszönet olyan szervezeteknek, mint pl. az 'Education 2000' (létesült 1983-ban), 21.-dik századi Oktatási Kezdeményezés (1995), Wikiversity és Wiki Educator (2006) és a World Innovation Summit for Education (2009). A közkedvelt, új pedagógiai megközelitések, már nem függnek könyvektől, sőtt kevésbé egy tanár tudásának rátukmálásától a diákokra, melyek csendben sorakozva hallgatják azt a padokból. 


A 21. századi oktatási kezdeményezés diákjai a számítógép képernyői előtt ülnek és tanulják a hazúgságokat, amiket az elit diktál a virtuális osztályteremben. Ahelyett, hogy mindenkit kényszerítenének, hogy egyszerre és azonos ritmusban tanuljanak és vizsgázzanak, minden személy a saját ritmusa után lépkedhet.

Ezt a megközelitést eredmény központú oktatásnak nevezik. Soha, senkit nem vágnak el egy tesztnél. Sikerük 'eltolódik' egy későbbi alkalomra. Programozók, akik az emberi viselkedéskontrolra szakosodtak, kifejlesztettek egy erre alkalmas oktatási szoftver programot. Az összes ország népe fokozatosan rá van kényszerítve, hogy homogén adatsorokat tanuljnak meg. Eközben, ők nem tudják kifejleszteni azon képességüket, hogyan érveljenek vagy különbséget tegyenek a tények és a fikciók között. Az alkalmas oktatási szoftverek piaca 40%-al nő minden évben! Hatalmas multik fórmálják át a gyerekek elméjét, addig amíg felkészülnek a következő lépésre: a felsőoktatásra.

Ma, a fiatal nagykorúaktól elvárják, hogy egyetemet járjanak. Pl. az AEÁ-ban a középiskolát végzettek 70%-a iratkozik egyetemre. Egyharmada sikerrel jár és elvégzi az egyetemet egy 24,000 dollár körüli adóssággal. Ők ezt vissza kell fizessék, amire még rájön a kamat, ami rögtön növekedésnek indul, amint a diák elhagyja a sulit. 





Híres egyetemeken, mint a MIT vagy a Harvard, az adósság elmehet akár 200,000 dollárig is és kábé 40 évbe is telhet ennek 
visszafizetése. Rabszolgaság egy életre! E fiatal felnőttek zöme rögtön munkába fogott volna középiskola után, ha tudták volna, hogy 60%-a az egyetemet végzetteknek olyan munkahelyen dolgozik, amelyik nem igényel egyetemi végzetséget. Ők magukat szerencsésnek érezhetik, mióta a munkanélküliségi ráta 22%-ra növekedett (2011). Rengeteg híres egyetemeken végzett diák kerül szegény és elbátortalanító helyzetbe, míg egyre több vállalat hamarabb alkalmaz leleményes, egyetemi végzetség nélküli, több tevékenységi területen jártas diákot.


Minden egyes országgal együttesen, a világ közel áll a pénzügyi csődhöz és a dolgok kezdenek egyre rosszabbra fordulni, köszönhetően a nagy nyomásnak, a VilágBank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OCDE), amelyek egyetértettek Nicholas Barr javaslataival a London-i Gazdasági Iskolából. Ami most történik, az  az összes típúsú iskolák globalizációs magánosítása, beleértve a felső oktatást is. 

És amióta a gyerekek elhiszik, hogy bekell végezzék a kollégiumot vagy az egyetemet, hogy sikereket érjenek el az életben, a szüleik és ők maguk is hajlandóak hosszú távú kölcsön rabszolgaságát felvállalni. 

Barr javaslatait a következő 4 alap lépésben hajtják végbe Quebec-ben:
1) A jövedelem arányos visszafizetési program bevezetése.
2) A tandíjak emelése
3)A hitel korlátok növelése
4) Szigorúbb törvények, melyek kényszerítik a teljes összeg visszafizetését.
Mindez eladva a nagy közösségnek a "jog a felső oktatáshoz" varázsszó alatt.
Hamarosan, szinte mindenkinek lesz iskola hitele. Az állam a kezes szerepét játszodja és a hitelt felvevők meg vagyonokat fognak visszafizetni kamatban, magán bankároknak.

Ez az oktatás összeesküvés,  kezd bolygó szerte működni. Előszőr, Nagy Britanniában vezették be 1998-ban. Az eredmények lenyűgőztőek, az átlagos diák hitel 3,000 font sterlinről 2004-ben 52,000 fontra ugrott 2012-ben. Quebecben, ahol azt tervezik, hogy az egyetemi díjakat tízszeresére növeljék a következő 5 évben, az állam azt tartja,hogy nincs választása az ügyben, mivel az egyetemek súlyosan alul finanszírozottak. Eddig, Quebec egyetemei több pénzt kapnak per diák, mint bármelyik más kanadai tartományban. A probléma az, hogy hogyan költik el a pénzt! Az egyetemek úgy döntenek, hogy alúl finanszirozzák az oktatást és túlpénzelik a kutatást. Ugyanakkor, a kutatás nem alapvető, hanem kereskedelem oritentált. 76% a kutatásra szánt alapnak tudományos projektekre megy, kevesebb mint 8% humánitárius célokra. A cél az, hogy hasznos felfedezéseket adjanak el a magán szektornak pénzért cserében. Furcsa elsődlegességek egy oktatási intézmény számára!


Az 1999-es Bolognai Egyesség kikényszerítette az európai egyetemeket, hogy kövessék a K-20-as anglo-amerikai modelt. 2012-ben már egységes oktatási rendszer működik bolygó szerte, melyben az egyetemek missziója négyszeres:  tanítani, alapvető kutatás, közösség szolgálat, a kutatási eredmények forgalmazása. Mivel nagyon alacsony költségvetésből élnek túl, az egyetemeket rákényszerítik, hogy elfogadják  az állami-privát partnerséget. Adományok által, multinacionális szervezetek ülnek a legtöbb egyetem vezetőségében és kampuszaiban eladásra bocsájtják termékeiket (pl. Coca-Cola, Pepsi, McDonalds) az általuk kiválasztott kutatási projektekkel együtt. Pl. a Pentagon pénzeli az amerikai egyetemeken a kutatásra szükséges pénzalap felét. Az rendeli a zenét, aki fizet!


Az oktatást fokozatosan beveztik minden korosztálynak. Egyre több szakma megköveteli a továbbképzést az alkalmzottaktól. Mióta a társadalom gyorsan fejlődik, nagyon fontos, hogy az összes alkalmazott új és jobb hazúgságokat tanuljon folyamatosan. Így ők versenyképesek maradhatnak és "vágyott elemekként" osztályozottak a "leépíthetőek" címke helyett.  Az elbocsájtások gyakoriak. Akik szeretnek alkalmazhatók maradni, extra keményen kell dolgozniuk. Az az idő már lejárt, amikor egy bevégzett egyetem után valaki így sóhajthatja: "Végre! Semmi tanulás!Soha többé nem fogok osztályteremben ülni még egyszer!"


Lassan hozzá kell szoknunk, mióta a világban az UNESCO, OECD, fel akarják állítani az Életfogytig
90 éves egyetemista
Tanulás (Lifelong Learning Program) Programot. Az ők hivatalos céljuk, hogy maximalizálják a "társadalmi kohéziót, aktiv állampolgárságot, intelektuális párbeszédet, nemek közti egyenlőséget, személyes jólétet, versenyképességet, vállalkozói szellemet, és a hatásos használatát az Információs és Kommunikációs Technológiáknak."  Egy inspiráló program!

Bármit is csinálsz, az UNESCO és meggyőző csatlósai esedékes, hogy megtalálnak téged, újraprogramoznak, és "előnyt" élvezhetsz a legújabb elme kontrol technológiájukból- valószínüleg egy izmos árért cserében. De ne aggódj - a hiteleket könnyen osszák!


Egyszer, amint tudatosak leszünk a globális ütemtervről, bátorítanunk kéne a fiatal nagykorúakat, hogy diák hitelt vegyenek fel felső oktatásért? Nem! A szülők kölcsönt kéne felvegyenek, hogy gyerekeik kolégiumba/egyetemre járhassanak? Nem, főleg, hogy a háztartási hitelek átlagos értéke soha nem volt ilyen magas! Ki az, aki valójában akarja, hogy "nevelést kapjunk"? A bankárok! 

Figyelembe véve a tényt, hogy zöme amit tanítanak a bölcsődétől a doktorátusig az javából elme manipulációs hazúgság, és mi azzal maradunk, hogy megfizessük az ügyefogyotság magas árát és egy teljes gazdasági rabszolgaságot. A megoldás szembetúnő: 
1)Vessünk véget az állam által szponzorizált oktatásnak és kemény hiteleinek.
2) Kézségeinket fejlesszük ki tapasztalat és szakmai gyakorlat által.
3) Emlékezzünk, hogy az igazság benső. Minél jobban megtanulom, hogy bízzak a velem született tudásban, annál kevésbé fogok függni a külső "segítségtől"!
Benső tudás


Elolvashatod kapcsolódó cikkünket is: http://perszo-magvak.blogspot.ro/2016/06/oktatas-az-ugyefogyottsag-magass-ara-1.html



Az Oktatás ...a benső tudás felé című kötetet megrendelheted az orsi.iroda kukac gmail.com címen, illetve a www.ezvankonyvek.hu oldalon.
_______________________________________________________________________________
Írta: Ghis és Mado
Fórditotta: Orsi
Forrás: https://personocracy.wordpress.com/category/education-innate-knowledge/

Megjegyzés küldése